HTML

Sötét középkor

Középkori myth buster. Vonszoljuk végre az elnyomott parasztokat és az első éjszaka jogát a történelem vérpadára.

Friss topikok

  • Abrakadabra777: KIDURRANT „FÖLD-FÚJTON” ESZMÉLNEK A BEPÖRGETETT DARWIN MAJMOK!!! KEREK E VILÁGUNK TEREMBURA ALA... (2020.06.10. 00:19) 2# Lapos vagy gömbölyű?
  • Abrakadabra777: IDÉN 137 ÉVE VÉREZTETTÉK KI A ZSIDÓK SOLYMOSI ESZTERT TISZAESZLÁRON; - AMINT AZT MUNKÁCSY MIHÁLY M... (2019.08.31. 16:05) Cion bölcsei és a lázadó csordák, avagy a filológia dicsérete.
  • anaphylaxiás sokk: Egy föiskolai jegyzet átdolgozása volt ez a könyv. (2019.01.08. 18:37) Vallomás a Waltermáriáról
  • Untermensch4: Rudolf Pörtner: A Szent Sír Hadművelet c könyvében a keresztesek lovagkodásáról ír. Kb ha meg tudt... (2015.10.28. 18:36) 5# Lovagokról
  • Brendel Mátyás: "Deviancia, és nem elterjedt szokás. " ha elismered, hogy deviancia volt, akkor elismered a létez... (2013.11.02. 17:25) 1# Az erényöv

2013.01.29. 17:22 Molay

bRETannIA magára marad

Hadrianusfala.jpgEzen a blogon sűrűn célkeresztbe kerül a gimnáziumi tankönyvekben hagyományozódó makacs klisé-középkor. Ennek ellensúlyozására most arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy bizonyos kérdésekben a történetírók között sincs konszenzus, és ha a történeti ítélet alapja egy forrásszöveg, akár egy nehezen olvasható szó újraértelmezése is átrajzolhatja a múltunkról alkotott képet. Különösen fenyegető ez a bizonytalanság egy olyan forráshiányos korban, mint a korai középkor, mindenekelőtt pedig a magyar őstörténet: a letisztult válaszokra vágyókat soha sem fogja kielégíteni a feltevések és valószínűségi százalékok egyeseket lehangoló, másokat éppenséggel csiklandozó kuszasága. Maradva tehát a szövegeknél, nem feledve az előző poszt tanulságait, most óvatosan visszatérhetünk a középkorba – ám az a forrás, amelyről most szó lesz, s amelynek hitelét nemrégiben megrengették, nem a magyar, hanem az angol történeti identitás szempontjából kulcsfontosságú.

 

A helyszín a hanyatló Római Birodalom, amelynek immár nem csak a határai nincsenek biztonságban: a barbárok már a birodalom testét rágcsálják. A tankönyvek azt írják, hogy a római legiok 410-ben hagyták el örökre Britanniát a gót Alarictól szorongatott Honorius császár parancsára, aki meghagyta a romanizált kelta lakosság városainak, hogy gondoskodjanak saját védelmükről, ahogy tudnak. Ennek az értesülésnek az alapja az a görög nyelvű beszámoló, amelyet eredetileg a kortárs Olympiodóros jegyzett le, s amelynek részletei csak az egy évszázaddal később alkotó bizánci történetíró, Zósimos művében (Historia Nova) maradtak fenn. A Zósimosnál olvasható szöveg magyarul így hangzik:

 

„Alaric egy ideig meg akarta tartani az Attalusnak [az általa támogatott ellencsászárnak] tett esküjét… megtámadta Aemilia összes városát, amelyik nem akarta Attalust császárként elismerni. Miután könnyűszerrel alávetette őket, Bononia [Bologna] ostromához fogott, ám ez több napig elhúzódott és nem tudta bevenni a várost. Így Liguriába ment, hogy Attalus elismerésére kényszerítse az ottaniakat. Honorius levelet küldött a britanniai városoknak (Brettanίa póleiς), bíztatva őket, hogy védjék magukat, s csapatait a Heraclianus által küldött pénzből megjutalmazta. Megnyugodott, mivel a katonák jóindulatát mindenütt maga mellett tudhatta.”

 

Első pillantásra feltűnik, hogy mi itt a zavarba ejtő: a gót Alaric itáliai hadjáratának leírásába nem illeszkedik szervesen Honorius brit városoknak címzett levele! Hogy értelmet adjunk a következetlen szövegnek, két úton indulhatunk el:

1) Szó szerinti értelmezés: Britannia városait Alaric támadására figyelmeztette a császár. De miért éppen az Itáliában harcoló Alarictól féltette volna a birodalom északnyugati csücskében lévő elszigetelt provinciát? Ez képtelenség.

2) A szöveg hiányos, kiegészítéssel kell értelmezni: ha a britanniai városoknak meg kell védeniük magukat, akkor az azért lehetséges, mert a római legiok már nem tudják őket megoltalmazni, éppen azért, mivel az itáliai események miatt elvezényelték őket. Alaric ellen mozgósított britanniai legiokról éppenséggel egy szó sem esik, ám mi sem kézenfekvőbb, mint magunkban így összekapcsolni az itáliai hadjáratot és Honorius levelét. Ennek már van értelme, a történet a mai napig így ismert.

 

A történész liezonja Zósimosszal egyelőre befejeződött, ám a filológus nem engedheti el kedves szerzője kezét – rá marad a hálátlan feladat, hogy megmagyarázza, hogy az egyébként világos stílusú, hasonló balladai kihagyásokra nem hajlamos Zósimost ezúttal mi lelte. Talán elégtelenül dolgozta össze különféle forrásait, s most egy rossz illeszkedési pontra tapinthatunk rá? Olympiodóros számlájára kell írnunk a félreérthető fogalmazást?

Talán valamelyik földrajzi név helytelen olvasat eredménye. Zósimosról annyit tudni kell, hogy számos földrajzi hibát vét. Következetesen keveri a Boulogne-ban és Bolognában lezajlott eseményeket pusztán azért, mert latin nevük egyaránt Bononia. Zósimos valóban Britanniát látta fenyegetve, amikor a Bononiát elhagyó Alaric következő célpontjáról írt? Bononia-Boulogne végül is a La Manche-csatorna partján fekszik. Feltételezhető-e ilyen tájékozatlanság a részéről, és következik-e ez egyáltalán a szövegből?

Esetleg a Britannia szóban kell keresni a hibát? Ez már a 17. század óta kísért a Zósimos olvasói között. Felmerült, hogy Brettanίa a szöveghagyomány első fázisában Brouttίaként festhetett, azaz a dél-itáliai Bruttiumot (ma Calabria) jelölte. Ezzel azonban éppen az a gond, mint Britanniával: Alaric nem fenyegette közvetlenül 409–410-ben, hiszen Észak-Itáliában garázdálkodott.

raetia-noricum.jpgDavid Woods hasonló módon közelítette meg a kérdést legutóbb. Szerinte eredetileg 'Raitίa, azaz Raetia (a mai Lombardia északi részét is magába foglaló alpesi tartomány) állt a kérdéses helyen. A szövegkörnyezet szempontjából ez ideális megoldás lenne: Bologna és Liguria után Alaric bizonyára továbbra is északra, az ókori Raetia provincia felé folytatta volna az útját; ezért írhatott Honorius a raetiai városoknak, hogy készüljenek a védelemre. Woods szerint írástani (paleográfiai) szempontból is elfogadható a magyarázat: a 'Raitίa ai-jából et lett, s – ahogy Zósimos kéziratában a tulajdonnevekben sokszor – beékelődött egy felesleges an. A kérdés már csak az, hogy Raetiából maga Zósimos, vagy egy figyelmetlen másoló csinált-e Britanniát.

Ha tehát feltételezzük, hogy Honorius levele szervesen illeszkedik Zósimos szövegébe (bárki is legyen Zósimos forrása), és nem az ügyetlen összeollózás miatt került csak a helyére, valószínűbbnek kell gondolnunk, hogy tévedés vagy másolási hiba történt, és Honorius leveléből egyáltalán nem következtethetünk arra, hogy Britannia magára maradt 410-ben.

Valamikor azonban magára maradt, ezt bizonyosan tudjuk. A biztos cezúrának tekintett dátum megkérdőjeleződésével azonban teljesen új megvilágításba kerülhet az angolszász honfoglalás vagy épp a legendás Arthur király személye.

(Irodalom: David Woods: On the Alleged Letters of Honorius to the Cities of Britain in 410. Latomus 71 (2012:3) 818–826.)

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://sotetkozepkor.blog.hu/api/trackback/id/tr425051448

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása