HTML

Sötét középkor

Középkori myth buster. Vonszoljuk végre az elnyomott parasztokat és az első éjszaka jogát a történelem vérpadára.

Friss topikok

  • Hun Félix: Nagyon jó ez a könyv bemutató. Jól rávilágít arra, hogy a XXI. századi ideológiával hogyan (nem) k... (2016.08.11. 10:04) Vallomás a Waltermáriáról
  • Untermensch4: Rudolf Pörtner: A Szent Sír Hadművelet c könyvében a keresztesek lovagkodásáról ír. Kb ha meg tudt... (2015.10.28. 18:36) 5# Lovagokról
  • Brendel Mátyás: "Deviancia, és nem elterjedt szokás. " ha elismered, hogy deviancia volt, akkor elismered a létez... (2013.11.02. 17:25) 1# Az erényöv
  • ArmaGedeon: Természetesen ez egy nagyon indokolt felvetés, hogy szembesítsük a legendákat a szövegekkel, ténye... (2013.05.08. 10:22) Cion bölcsei és a lázadó csordák, avagy a filológia dicsérete.
  • ___________________________ (törölt): Most ez úgy hangzik, mint a világ legnagyobb hülyesége, de komoly amerikai történészek szerint Art... (2013.03.07. 10:08) 6# Az igazság Artúr királyról 1.

2011.06.09. 16:03 Molay

#7 Bárgyú babonák a boncasztalról

Egyre több ismeretterjesztő cikk jelenik meg nyomtatásban (pl. Hahner Péter népszerű gyűjteményei a történelmi tévhitekről), és az on-line világban, ami az én dolgomat – úgy éreztem – kicsit feleslegessé tette az utóbbi időben. Most úgy látom, hogy az internetes hírek szökőárjában mégiscsak eljelentéktelenednek a történeti kutatás legújabb eredményein alapuló írások; a válogatás lehetetlenné válik, ha még egy jó minőségű történelmi hírportált böngészve is egyenértékű információként kell feldolgoznunk a középkori boncolástilalom mítoszának cáfolatát azzal, hogy elárverezték a nemi betegségek védőszentjének koponyáját. Ezért újra sorompóba kell állnom.

 

Maradjunk rögtön a boncolás mítoszánál. Ennek legmélyebb hátterében a zsarnoki középkori egyház áhított képe áll, amely a hatalom megőrzésének érdekében a tudatlanság sötétjében tartja a híveket; csak egy maroknyi lánglelkű ellenálló (a tudomány első mártírjai) lép fel a megismerés igényével. A földalatti harc korai élcsapatának névtelenjeit nem ismerjük; a homály csak a humanizmus napjának felemelkedésével kezdett el oszladozni, amikor Leonardo, Vesalius és Szervét Mihály az egyház szemébe merték mondani: lárifári. A járőröző városőrséget életük kockáztatásával kijátszva, az éjszaka közepén keresték fel a temetőket, ahonnan kétes barátaik segítségét igénybe véve holtakat csempésztek ki, hogy a zsigerelés művét elvégezhessék rajtuk; remegve, hogy a hatóságok rajtuk ütnek, s eretnekségükért a máglya lesz osztályrészük. Az emberiségnek ezen az új hajnalán a Michelangelók és Vesaliusok még nem tudhatták, hogy az általuk elvetett mag oly szép gyümölcsöket terem majd, amelyeket ma már félelem nélkül élvezhetünk.

 

Sok tudománytörténeti tévhithez hasonlóan ez is a 19. század második felének műve.  Andrew Dickson White állította először a célzatosságot és előítéletet már címében sem nélkülöző A History of Warfare of Science and Theologyban, hogy a kereszténység kíméletlenül üldözte a boncolást. Két forrásra hivatkozva állította fel tézisét: az első egy 1248-ból származó állítólagos zsinati határozat (Ecclesia abhorret a sanguine), amely a papoknak és a szerzeteseknek megtiltotta a sebészkedést; a második VIII. Bonifác Detestande feritatis című bullája, amely a boncolást kiközösítéssel szankcionálta. A le mansi zsinat határozatairól már évtizedek óta köztudomású, hogy egy 18. századi történetbúvár hamisítványai, ugyanakkor kétségtelen, hogy a magasabb egyházi rendek viselőinek megtiltották, hogy olyan sebészi műveleteket végezzenek, amelyben égetni vagy vágni kellett. Ennek célja pusztán annyi volt, hogy a klérus tagjai ne veszélyeztessék pénzügyi okokból az emberi életét – a boncolás tilalmához nincs sok köze. Ami Bonifác bulláját illeti, ennek valódiságához semmilyen kétség nem fér. VIII. Bonifác valójában a temetés egyik formáját tiltotta meg: a testet ilyenkor felvágták, és a csontokról leégették a húst. Ez az eljárás elsősorban a keresztes államokban volt elterjedt: a Szentföldön elhunyt vitézek testeit így könnyebb volt Európába szállítani. A bulla kétségtelenül befolyásolta a boncolás gyakorlatát; hatása Itáliában elhanyagolható volt, ám az Alpok túlsó felén okozott némi főfájást az anatómusoknak. Nem mindenkinek természetesen: az egyik legnevesebb középkori sebészorvos, a francia Guy de Chauliac (1290k.–1367/70) nem tétovázott, ha boncolásról volt szó.

A középkori források két dologról hallgatnak, talán nem véletlenül: nem tudunk olyan esetről, hogy egy orvost boncolással vádoltak volna meg; s nem tudunk arról sem, hogy a pápa akár egyetlenegy esetben is visszautasított volna egy a művelet engedélyezéséért folyamodó kérvényt. Egy katolikusellenes pamfletben idézett kétes hitelű levél szerint a 16. századi németalföldi orvos, Vesalius valóban összezördült az inkvizícióval, ám ennek pusztán annyi volt az oka, hogy olyan embert boncolt, akiről végül kiderült, hogy még élt a művelet megkezdésekor. 

 

A középkori egyházi hatóságok nem csak semlegesen viszonyultak a sebészeti patológiához, hanem kifejezetten támogatták, ha annak gyakorlására valláshoz kapcsolódó indítékkal került sor. Ilyenek voltak a szentté avatásokhoz köthető eljárások, mint a balzsamozás és a testereklyék szétosztása; de ilyen volt a császármetszés is, amelyet akkor is alkalmaztak, ha egy nő várandósan halt meg, s a magzatot meg kellett keresztelni. Ezek azonban gyakorlati beavatkozások voltak; a 13. század előtt orvostudományi céllal egyáltalán nem boncoltak, sem az antikvitásban, sem az arab világban, sem a zsidóknál. Az ókoriak eredendően idegenkedtek a holttestektől, mivel azokat tisztátalanoknak tartották. Csupán egy kivételt ismerünk, a Kr. e. 4–3. századból: az alexandriai orvosok, Herophilos és Erasistratos a boncolásból származó ismeretek alapján írták meg orvosi munkáikat. A korai középkorból sem gyakorlatáról, sem tiltásáról nem értesülünk sehonnan. A 13. század végétől már büntetőügyekben vagy közegészségügyi okokból elrendelhettek boncolást, 1300-tól Bolognában már az orvosi oktatásban is elterjedt. Az első anatómiai tankönyv, amely boncolásból származó tudáson alapul, Mondino de’Luzzi (1275k.–1326) nevéhez fűződik. Itálián túl elsőként Montpellierben vált hivatalos gyakorlattá a boncolás az egyetemen, a 15. századra Európa majd minden orvosi karán általános lett.

 

Ha a boncolást nem is tiltották az egyházi és világi hatóságok, a sírrablást annál inkább. 1319-ben Bologna városa – nem az egyház! – négy orvostanhallgatót ítélt el, akik kiásták és felboncolták egy előző nap kivégzett bűnöző hulláját. Erre azért kerülhetett sor, mert a 14. század elejétől holttesthiány volt. Mivel senki sem ajánlotta fel önként, a temetés előtt vagy azt követően egyszerűen el kellett lopni. A nyilvános, egyetemi hallgatók előtt történő boncolások, amelyek alaposan megtörték a test integritását, szégyent hoztak az elhunyt hozzátartozóinak fejére, sértette méltóságukat – nem egyházi, hanem kulturális idegenkedésről van tehát valójában szó. E beidegződések miatt a nyilvános boncolásokat csak olyan esetekben engedélyezték, ahol pl. az illető 30 mérfölddel a városon túl született, nem volt családja, bűnöző volt stb. 

 

1500 után a növekvő tudományos érdeklődés miatt az orvostanhallgatók és tudósok új lehetőségeket találtak: Leonardo egy esetben barátságot kötött egy öreg, magányos kórházi ápolttal, akit a halálos ágyán is meglátogatott, s engedélyt kapott tőle, hogy halála után felboncolhassa. A reneszánsz festő valójában sohasem került szembe a hatóságokkal boncolás miatt. A holttesthiány mellett nem azért kellett állattetemekre hagyatkoznia, mert az egyház tiltotta volna az emberi test megnyitását, hanem azért, mert művészként nem volt semmilyen intézményes kapcsolata, hivatalos képzettsége, hogy holttestekhez jusson. Ez már a polihisztorok idejében is attól függött, hogy céhenbelüli volt-e az illető, s nem kell külön hangsúlyozni, hogy ez ma még inkább így van. Lehet, hogy ma még kevesebb ember boncolhat embert, mint a sötét középkorban? 

 

8 komment


A bejegyzés trackback címe:

http://sotetkozepkor.blog.hu/api/trackback/id/tr452970827

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Sherwood 2011.07.19. 23:40:00

Az ókori humánboncolások elsősorban vallási és rituális céllal rendelkeztek, de nem kizárólag. Létezett egyiptomi orvoslás, és létezett egyiptomban "orvosképzés" is. Az egyiptomiak esetében például a boncoláson tapasztaltakból vonták le a következtetéseiket az emberi szervezet működését illetően, amelyek sajnos legtöbbször tévesnek bizonyultak.
A középkort illetően pedig valóban engedélyezték pl. a bűnözők boncolását, de ennek eléréséhez is jó pár előítéletet kellett leküzdeniük a kiváncsi tudósoknak. A hatalmon lévő vallási fundamentalisták lépten-nyomon keresztbe tettek a szabadgondolkodású értelmiségnek és vakbuzgón ellenzték a különböző, racionális alapokon nyugvó kutatásokat.

Molay · http://sotetkozepkor.blog.hu 2011.07.20. 23:48:11

"A középkort illetően pedig valóban engedélyezték pl. a bűnözők boncolását, de ennek eléréséhez is jó pár előítéletet kellett leküzdeniük a kiváncsi tudósoknak. A hatalmon lévő vallási fundamentalisták lépten-nyomon keresztbe tettek a szabadgondolkodású értelmiségnek és vakbuzgón ellenzték a különböző, racionális alapokon nyugvó kutatásokat."

@Unkind: Igen, kedves Unkind, pontosan ezt a közhelyet kívántam megcáfolni.

Sherwood 2011.07.21. 00:32:35

Azt hiszem félreértettük egymást. Én az utolsó mondatot általánosságban értettem. Állítólag a boncolásból származó ismeretekkel igyekeztek alátámasztani a vallásos tanokat. Ugyanakkor a kereszténység eszméi, legalábbis a középkorban aligha mozdították elő annak a gondolatnak a térhódítását, hogy az egészség az istenfélő magatartással rokon. Sőt, ha a földi élet csupán a túlvilági élet lelki előkészítését szolgálja, akkor minél kevesebbet törődik az ember múlandó testének a jólétével, annál jobban jár a lelke. A vallási fundamentalizmus még ma is küzd a természettudomány fejlődése ellen, sorolhatnám itt pl. a Templeton alapítványt, az őssejt kutatást, az evolúció ellenes gondolkodást, a fiatal Föld elméletét, stb.

Nuntiulus Noster 2011.11.22. 18:40:27

@Unkind: Aki elolvasta a kor filozófusait (Albertus Magnus, Aquinói Szent Tamást), az ekkora nagy ostobaságot nem ír, hogy a vallási tanokat babonán keresztül akarták bebizonyítani.

Ha elolvasod A. Szent Tamás Summa contra gentiles című művét, ott a logika szigorú szabályai szerint érvel a dogmák mellett.

Sherwood 2011.11.23. 00:38:08

Nuntiulus Noster: "...ekkora nagy ostobaságot nem ír, hogy a vallási tanokat babonán keresztül akarták bebizonyítani."

Én ilyet nem írtam. Én ezt írtam: "Állítólag a boncolásból származó ismeretekkel igyekeztek alátámasztani a vallásos tanokat."

Módfelett leköteleznél, ha meg tudnád mutatni, hol írtam ilyen "ostobaságot"? Milyen babona?

Ja, és melegen ajánlom ne olvass túl sok Aquinói Szent Tamást, mert az általa megfogalmazott 5 posteriori érv, amely a világ megfigyelésére támaszkodik, finoman szólva helytelen.
Az első 3 érv a végtelen regresszus gondolatára épül, amelynek megszüntetésére Istent hívja segítségül. Azzal a tökéletesesen megalapozatlan feltevéssel él, hogy maga Isten mentes a regresszustól. Ráadásul végképp nem kellett volna Istent felruháznia olyan egymást kölcsönösen kizáró tulajdonságokkal, mint az, hogy Isten mindenható és mindentudó. Mellesleg a logika tudósainak sem kerülte el a figyelmét eme két tulajdonság. Ha Isten mindentudó, előre kell tudnia, hogyan fog mindenhatósága révén beavatkozni a történelem menetébe, hogy azt megváltoztassa. Ez azonban azt jelenti, hogy erről a beavatkozásról később már nem dönthet másként, tehát nem mindenható.
A 4. érv, a fokozatosság érve, nem is nevezhető érvnek, egy ostoba, elhibázott következtetés.
Az 5 érv azzal a halhatatlan szllogizmussal él, mintha azt mondanám: ABC háromszög egyenlőszárúnak LÁTSZIK, következésképp...

Hogy A. Szent Tamás a logika szigorú szabályai szerint érvel? Aligha. Valóban úgy gondolod, hogy érvei logikusak?

krüger 2012.05.07. 10:10:01

@Unkind: Na ez az, ami nem igaz, és ha elolvasod a kitűnő cikket, akkor magad is látni fogod.

És igen, Szent Tamás érvei logikusok. Más kérdés, hogy minden önmagában logikus rendszer kiindulópontjában olyan állítások vannak, amelyekről a rendszer keretei között nem bizonyítható, hogy igazak vagy hamisak (Gödel tétel).

Sherwood 2012.05.07. 22:29:13

@krüger: Pontosan mire gondolsz, mi az, ami nem igaz?

Bármennyire is nehezemre esik kimondani - Szent Tamás nagyságára tekintettel - , de az általa megfogalmazott érvek értelmetlenek, nem magyarázzák meg a problémát, és igen... logikailag is helytelenek.

Pl.: A 4.érv: A fokozatosság érve: Megfigyeljük, hogy a világ dolgai különbözőek. Vannak például fokozatbeli különbségek, mondjuk a jóság vagy tökéletesség tekintetében. Ám ezeket a fokozatokat csak egy maximummal való összehasonlítás alapján ítélhetjük meg. Az ember egyaránt lehet jó és rossz, vagyis a maximális jóság nem lakozhat bennünk. Ezért kell lennie egy másik maximumnak, amely a tökéletesség szintjét képviseli, és ezt a maximumot nevezzük Istennek.

Ez talán érv? Akkor akár azt is mondhatnánk, hogy az emberek eltérnek a bűzösség mértékében, ezt viszont csak az elképzelhető bűzösség maximumához tudjuk viszonyítani. Kell tehát léteznie egy abszolút páratlan bűzforrásnak, és ezt nevezhetjük Istennek. De választhatunk bármilyen más összehasonlítási skálát, hogy hasonlóan ostoba következtetéseket vonjunk le belőle.

Hol van itt logikus következtetés?

És igen, a Gödel tétel: "Más kérdés, hogy minden önmagában logikus rendszer kiindulópontjában olyan állítások vannak, amelyekről a rendszer keretei között nem bizonyítható, hogy igazak vagy hamisak (Gödel tétel)."

Ha van egy elmélet, melynek kiindulópontjában olyan állítások vannak, amelyekről a rendszer keretei között nem bizonyítható, hogy igazak vagy hamisak, még nem biztos, hogy logikus az elmélet. Másként: olyan önmagában NEM logikus rendszer kiindulópontjában is lehetnek olyan állítások, amelyekről a rendszer keretei között nem bizonyítható, hogy igazak vagy hamisak.

Tehát Gödel tétele nem vág ide, Szent Tamás érveinek (felettébb gyenge) logikáját nem támasztja alá.

-JzK- 2012.08.14. 03:49:29

Wikipedia:

"Unlike pagan Rome, Christian Europe did not exercise a universal prohibition of the dissection and autopsy of the human body and such examinations were carried out regularly from at least the 13th century.[2][13][14] It has even been suggested that Christian theology contributed significantly to the revival of human dissection and autopsy by providing a new socio-religious and cultural context in which the human cadaver was no longer seen as sacrosanct.[2]"

^ 'In the 13th century, the realisation that human anatomy could only be taught by dissection of the human body resulted in its legalisation in several European countries between 1283 and 1365', Philip Cheung 'Public Trust in Medical Research?.', (2007), page 36

^ 'Indeed, very early in the thirteenth century, a religious official, namely, Pope Innocent III (1198-1216), ordered the postmortem autopsy of a person whose death was suspicious', Toby Huff, 'The Rise Of Modern Science' (2003), page 195

"An edict of the 1163 Council of Tours, and an early 14th century decree of Pope Boniface VIII have mistakenly been identified as prohibiting dissection and autopsy,[15][16] but no universal prohibition of dissection or autopsy was exercised during the Middle Ages. Rather, the era witnessed the revival of an interest in medical studies, and a renewal in human dissection and autopsy.[17]"

^ 'While during this period the Church did not forbid human dissections in general, certain edicts were directed at specific practices. These included the Ecclesia Abhorret a Sanguine in 1163 by the Council of Tours and Pope Boniface VIII's command to terminate the practice of dismemberment of slain crusaders' bodies and boiling the parts to enable defleshing for return of their bones. Such proclamations were commonly misunderstood as a ban on all dissection of either living persons or cadavers (Rogers & Waldron, 1986), and progress in anatomical knowledge by human dissection did not thrive in that intellectual climate', Arthur Aufderheide, 'The Scientific Study of Mummies' (2003), page 5

^ 'It must be noted, however, that the pope did not forbid anatomical dissections but only the dissections performed with the purpose of preserving the bodies for distant burial', P Prioreschi, Determinants of the revival of dissection of the human body in the Middle Ages', Medical Hypotheses (2001) 56(2), 229–234)

^ 'Current scholarship reveals that Europeans had considerable knowledge of human anatomy, not just that based on Galen and his animal dissections. For the Europeans had performed significant numbers of human dissections, especially postmortem autopsies during this era', 'Many of the autopsies were conducted to determine whether or not the deceased had died of natural causes (disease) or whether there had been foul play, poisoning, or physical assault. Indeed, very early in the thirteenth century, a religious official, namely, Pope Innocent III (1198-1216), ordered the postmortem autopsy of a person whose death was suspicious', Toby Huff, 'The Rise Of Modern Science' (2003), page 195